azal. néki is sok jó orakot szerez, talám még el is hagyathattya véle,
Se nyelvünknek, se fülünknek nem kellene lenni ez arulkodok elött, nem is tudom hogy melyik vétkeseb. akettö közül, azé aki halgattya, vagy az, aki árulkodik., de azt tudom. hogy azért maradnak abban az utálatos szokásban. mert könnyen, és örömel halgattyák öket.
Se haszon. se betsület nintsen a szohordásban. és ha szabad volna roszul itélni mások felöl. mihent valaki énnekem [én-nekem] árulkodnék. minden féle rosz erkölcsünek tartanám. még is azt mondom. hogy a mely ember tsak egy szer árulkodnék nekem másra. már annak az embernek. meg üsmerném elméjit, és természetit. és soha sem lehetnék jó itélettel felölle.
nagy esztelenség olyat beszélni. a melyet mástol hallottak, a ki is hazuthatot. vagy hozá tehetet. igen nagy igaságtalanság. azt el hinni. a mit nékünk mondanak illyen formában.
Eszemben jutnak még igen szép szavai egy üsmerömnek, akinek is egy jó akaroja. olyan értetlen lévén, valamitsodás hivnek akarta magát mutatni. hozája menvén mondá néki, hogy egy bizonyos gyülekezetben. eleget beszéllettenek volna felölle. és azö maga viselésit sokan meg itélték. erre felelé néki, hogy igen szépen köszöni mind azoknak. kik az ö fogyatkozásira vigyáznak, azon is fog igyekezni hogy azokot el hagya. és azon lészen,. hogy az kik felölle beszéllenek. azokal jól tehesen., ha tselekedetel nem lehet, leg aláb kivánásal.,
latzkot hitta Isten elöször Anyaszent egyházaban 1747 12. 7bris. rosa ellene mondvan eretnekséginek. az anyaszent egyház kebelében jött és az Istenhez ment. 2 8bris 1748
(III. Keresztényi Gondolatok: 560)